2015. október 17., szombat

Dobogókő megközelítése a Dunakanyarból - 1. útvonal

Számunkra, a Duna bal partján lakók számára a Börzsöny sokkal közelebbinek tűnik, mint a Visegrádi-hegység, vagy a Pilis egyes csúcsai. Bár a Rám-szakadékban és a Vörös-kőnél is sokszor jártam, mégis sokkal jobban ismerem a Nagyhideg-hegyet, vagy a Csóványost. Nem hiába, hisz ezeket a turistapontokat elválasztja egymástól a Duna, így ha át akarunk kelni a jobb partra, kompoznunk kell. Kerékpárral ugyanennyire messzinek érezzük a folyó túlpartján található hegyeket. Most azokat az útvonalakat szeretném bemutatni nektek, amelyek nem Budapestről, hanem Vácról, vagy Nagymarosról indulnak egy jó kis kompozással. Cél a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa, és egyben az ország egyik kedvelt kirándulóhelye, a Dobogó-kői kilátó. Azonban itt a végcél nem a sokak által megszokott Budapest, hanem Esztergomon és Párkányon (Szlovákia) keresztül Szob városa. Innen óránként indul vonat a Nyugati-pályaudvarra. Mindkét túrát igyekeztük hétköznapra tenni, mivel a Visegrádi-hegység valamennyi érintett pontja kedvelt turisztikai helyszín így egy hétvégi napon az itt megforduló ember tömegek és autók miatt teljesen élvezhetetlenné vállnak a településekhez közel eső szakaszok.
Az útvonal
A túra útvonala (Google Earth - kml)

Kiindulópontunk Nagymaros városa, ott is a kompállomás. Innen remek kilátás nyílik a Visegrádi várra, mely fölénk magasodik. Elindulunk hát át a Dunán a komppal. A jegy ára kerékpárral 840 Ft fejenként. Megérkezésünk után Visegrád főutcáján haladunk tovább felfelé, ahol még esetleg megejthetjük a vásárlást, illetve a vízvételezést. Felfelé menet (4,5 km-nél) találhatunk még egy forrást (Kaán-forrás), ahol feltölthetjük kulacsainkat. Ha szerencsénk van, nem kell sorba állni a forrás vízéért, olyan sokan járnak ide üvegekkel.

1,8 km-nél egy kereszteződéshez érünk, ahol a visegrádi fellegvár felé tudunk elkanyarodni balra, azonban mi itt egyenesen megyünk tovább az Apát-kúti patak mentén. Jobbra egy kis duzzasztott tavat láthatunk. Elhaladva mellette már az út emelkedési szöge is egyre nagyobb, de még mindig csak olyan 4-5%, ami nem mondható olyan nagyon soknak.

Tovább tekerve egyre szurdokosabbá válik a táj. Lenyűgöző, ahogy a Nagy-Bükk hegy és a Somos-bérc közötti szurdokon átvág az út.

Ezután a Kaán-forrásnál elhagyjuk az Apát-kúti patak völgyét, és itt már 6-7% közötti emelkedéssel kell számolnunk. Ezután hihetetlen szép kilátás nyílik a patakvölgybe, ahogy egyre feljebb megyünk a hegy oldalán.

5,2 km-nél egy hídon vezet át az út, ami alatt egy kis hegyi ér csordogál. Jelenleg 304 méteren járunk, ami azt jelenti, hogy eddig már 200 métert emelkedtünk a kezdeti szintünkhöz képest. Ettől a pontól Pap-rétig már nem kell számolnunk az eddig meredekséggel, de még így is másznunk kell sokat.

Pap-rétre felérve (9,1 km) jobbra vesszük az irányt Dömörkapu felé. Jelenleg 480 méter magasan vagyunk a tengerszint felett, azonban még nem ért véget a mászás. 10,8 km-nél érjük el az első hágónkat 537 méteres magasságban. A híres jégtörés, mely a Visegrádi hegységben pusztított a legnagyobb mértékben, abban mutatkozik meg, hogy az utat szegélyező két méter magas farakások mindkét oldalon, mit kerítés futnak végig kilométereken. Felfoghatatlan, hogy milyen kár is érte az erdőt.
Az út magassági profilja
19,4-nél kiérünk a Szentendrét Lepencével összekötő főútra, ahol jobbra, Pilisszentlászló felé fordulunk. Átgurulva a településen, 13,9 km-nél balra kanyarodunk egy erdei útra. Itt egy darabon újra emelkedni kezd az út, azonban ez csak pár száz méter erejéig tart. Tovább gurulunk hát lefelé egészen a Dömörkapu felé vezető út elágazásáig, vagyis 311 méterig. Itt egyébként remek fedett kajálóhelyeket találhatunk szemetessel és a tőlük nem messze csörgedező Bükkös-patakkal.

Továbbindulva innen kezdődik meg a második nagy mászásunk, amely 311 méterről 584 méterre visz fel bennünket mindössze 8 km alatt. Eleinte csak gyengén emelkedik az út, azonban a sikárosi vadászházat elhagyva megjönnek a százalékok. A 21,8-as km-nél balra a Királykúti-völgyre tekinthetünk le, míg jobbra földutakon mászhatunk be jobban a hegyek közé. Az emelkedés egészen a Vörös-dagonyáig tart, melyet 25,4-es km-nél el is érünk. Ne ijedjen meg, aki nem ismeri ezt a szakaszt, csupán a hágót hívják így. Itt végig erdei műút vezet. Jelenlegi szintünk a már említett 584 méter. Innen egy 900 méteres szakaszt kivéve már gurulni fogunk a Dobogókői főútig. Itt a már említett jégtörésnek még jobban kivehetőek a nyomai. Érdekes a fákat figyelni. El is érjük a főutat (28,3 km) és ezzel véget is ér az erdei szakasz. Jelenlegi szintünk 443 méter. Innen sajnos már forgalommal és jelentős szintemelkedéssel kell számolnunk.

Továbbhaladva a Két-bükkfa-nyeregig 2,6 km-en 140 méteres szintet le kell győznünk. Itt már tábla jelzi nekünk, hogy Dobogókő felé merre kell lekanyarodnunk a főútról. A kilátó pontig már csak 3,2 km van hátra, azonban továbbra is emelkedik az út. Szám szerint 110 méter szint van hátra innen. Kezdetben jobban, de ahogy haladunk feljebb, egyre kevésbé fog emelkedni. Beérve a településre haladjunk tovább, míg el nem érünk egy hatalmas parkolót. A parkoló végén balra felsétálunk egy parkon keresztül, annak a tetején találjuk a kilátót. Elértük hát a csúcsot. Jelenlegi szint 694 méter.
Természetesen meg tudunk ebédelni itt is, azonban mivel Párkány felé vesszük az irányt, lehet hogy érdemes még kitartani és az ebédet ott, Szlovákiában megejteni. Lényegesen olcsóbb és ott megkóstolhatunk olyan ételeket és söröket, amikhez esetleg eddig nem volt szerencsénk.

Hát akkor jöjjön a nap fénypontja, a 12 km-es gurulás Párkány felé. Ezen a szakaszon sokkal kevesebb autóval fogunk találkozni, mint a Budapest felőli oldalon. Elindulunk hát lefelé, hogy aztán az "Esztergom" táblákat követve a Két-bükkfa-nyeregnél jobbra elkanyarodjunk. A fékekre nagy szükség lesz, mivel egyes helyeken 50 km/h fölé is kúszhat a sebességmérőnk, azonban az út nem egyenes, inkább egy szerpentin úthoz hasonlítanám. Csodálatos, lélegzetelállító panorámában lehet részünk, ha egy picit lassabban haladunk. A szerpentin végén az út kiegyenesedik és a lejtése is egyre csökken. Még pár km és elérjük Esztergomot.

Beérve a városba (49,7 km) egy-két helyen már kerékpározásra kijelölt sávokat is találunk, azonban összefüggő városi bringaútról nem beszélhetünk. Tovább tekerve 51,7 km-nél egy körforgalomban találjuk magunkat, ahol már ki van táblázva Párkány (Sturovo). A táblát követve az út levisz minket a Duna partra, aztán a főutat jobbra követve fel a Mária Valéria hídra. Határellenőrzés nincs, szabadon átkelhetünk a Magyar - Szlovák államhatáron. A városban szinte mindenütt lehet forinttal fizetni és Euróval is. A hídról jobbra kanyarodva, a rendőrség épületét elhagyva keresztezni fogjuk a főutcát, ahol mind a Duna felé, mind a másik irányba vannak éttermek.
Egy Párkányi fogás
Ha végeztünk Párkányban, akkor innen újra Magyarországra jutni a legegyszerűbben Helembán át, az Ipoly folyó vasúti hídján lehet. Elindulunk tovább az úton, egészen Garamkövesdig, ahol a falu központjában nem kanyarodunk a főúttal felfelé, hanem egyenesen elmegyünk Helemba felé. Innen hozzávetőleg 8 km az említett falu. (A mi általunk bejárt útvonal a track-ben egy földút a Duna gátján, majd a Garam folyó felett átívelő vasúti hídon toltuk át a bringát. Ezt nem nagyon ajánlom. Nincs gyalogjáró a hídon.)

Helembán érdemes megállni, mivel egy igazi zsákfalu. Három oldalról is határfolyó szorítja be, a Duna és az Ipoly. Itt tényleg csak a bringatúrázók jelentik az idegenforgalmat. Az emberek végtelenül kedvesek, és segítőkészek. Bátran ajánlom a kocsmákat, nem fogtok csalódni sem a sörben, sem a kiszolgálásban.
A szobi vasúti híd gyalogjárója
A faluból továbbindulva sajnos elfogy a műút, innen már csak egy földúton tudunk továbbmenni, ami azonban rendkívül jó minőségű, már-már majdnem makadám út. Én rendszerint járok erre fekvőbringásokkal, ami ugye nem terepre készült. Lassan elérjük az Ipoly folyót, ahol egy visszakanyarodással fel is lehet tekerni. A vasúti hídon van gyalogjáró, így pillanatok alatt újra Magyarországon, Szobon vagyunk. Innen már csak a sínek mentén kell végigmenni és hamarosan következik az állomás, ahonnan a vonatunk indul.
A Helemba - Szob közötti földút (Euro Pivo 1-es út) :)
Egy kemény nap áll mögöttünk. Ezt az útvonalat kizárólag azoknak ajánlom, akik jó edzettségi állapotban vannak.

Távolság: 68,7 Km
Teljes emelkedés: 1160 méter
Legnagyobb szintemelkedés: 12%

2 megjegyzés:

  1. Szuper útleírás, a helembai sör meg kihagyhatatlan.
    Üdv.: Az egyik fekvőbringás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez még egy régebbi túrám volt Imivel, a következőben te is benne leszel. Majd keresd magad a képeken. :) Remélem, idén még megyünk az Euro Pivo 1-en. :)

      Törlés