2012. május 27., vasárnap

Vác - Verőce - Kismaros - Törökmező - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Verőce - Vác

Ma a Börzsöny legdélibb részén fogunk túrázgatni. Van erre kimondottan kerékpáros útvonal is, de mi nem ezt választottuk most. Ezen beszámolóval alternatívát próbálunk nyújtani azoknak, akik nem riadnak vissza egy kis turistaúttól, vagy patakon való átkelésektől. Az 53 km-ből csak elenyésző, 5 km ami nem aszfalt, viszont ismét felejthetetlen kalandok részesei lehetünk.

Nagyításhoz kattintson a képre - Teljes túra térkép
Vácról, a vasútállomásról indulunk ma utunkra. A kijárattal szemben, a Széchenyi utcán tekerünk a Duna felé. Átkelünk a lámpánál a 2-es főúton, és tovább haladunk a főutcán. Miután elérjük a Március 15-e teret, ott jobbra szemben a Duna presszó melletti utcán legurulunk a váci révhez, ahol már kiépített kerékpárút áll rendelkezésünkre. Jobbra, észak felé, Verőce irányába indulunk tovább. Az út szinte a Duna mellett halad végig. Kiérvén a városból a DCM lakótelep után (4km) kezdődik az első emelkedőnk. Rövid, de figyelni kell a szembejövő kerékpárosokra, mert vannak egyesek, akik itt elengedik a féküket.
Ezután azonban nekünk fog következni egy kisebb gurulás. Itt vigyázzunk, mert összeszűkül a kerékpárút, és nehezen belátható szakaszok is vannak. Haladunk tovább egyenesen, egészen Verőcéig (9,3 Km). Sajnos a falu elején a főút szélére  kényszerülünk, azonban egy sárga csík tudatja az autósokkal, hogy számítani kell biciklisekre. (Nemrégen még a csík sem volt.) Verőce végén, 10,5 km-nél újra visszatérünk a kiépített kerékpárútra.
11,4 km-nél balra fordulunk, majd 200 méter múlva jobbra, de ezt táblák is jelzik nekünk. Most a Kismarost védő gát tetején kerekezünk egészen a falu végéig (12,8 Km). Átkelve egy fasoron, és egy kis hídon már Nagymaros következne, azonban mi nemsokára elhagyjuk a képen látható kerékpársávot.
Kerékpárút Kismaros és Nagymaros között
Már nincs messze a Kóspallag felé vezető út, amerre vennünk kell az irányt. 13,9 Km-nél jobbra kell fordulnunk egy földútra, de ki is van írva Kóspallag neve egy jól látható zöld táblára. Kiérve a 12-es számú főútra, átkelünk azon, és szemben, jobbra, az alagút alatt átgurulunk. Itt megkezdődik a négy kilométeres emelkedőnk, ahol 125 méter szintkülönbséget fogunk leküzdeni.
Kóspallagi út
Az út sajnos nem a legjobb minőségű, de vigasztaljon az, hogy nem sok autó jár erre. Miután elhagyjuk a hétvégi házakat, elénk tárul az erdő, és balra egy csodás völgy. Követjük az utat, ami előbb élesen balra, majd jobbra fordul.
Ezután már figyelnünk kell, mert balra, Törökmező felé kell vennünk az irányt. 18,2 Km-nél el is érjük az elágazást, amit egy faragott tábla is mutat nekünk. Szinte el sem lehet téveszteni.

Bekanyarodva csodás rétek látványa tárul elénk. Érdemes körbenézni, mert én már több alkalommal is láttam itt őzeket.
Az út minősége nagyon jó. Nemrégen újították fel itt az aszfaltcsíkot, sajnos már kerékpárral is járhatatlan volt a nagy gödrök miatt. A keresztező-désből legurulunk, aztán feltekerünk a domb tetejére. Itt már elérjük túránk legmagasabb pontját.
Tovább haladva jobbra látunk egy nagy aszfaltozott parkolót, ezután 50 méterrel egy földúton jobbra fordulunk (20 Km), és ezen az úton legurulunk a törökmezei Turistaházig. Itt frissítőhöz juthatunk, de esetleg még meg is ebédelhetünk.
Tovább haladva az épület mellett kiérünk a fehér-kút völgyébe, ahol táblákon tájékozódhatunk, hogy merre is menjünk. Nekünk szinte végig a zöld turistajelzést kell követnünk balra. Ha ezt figyeljük, szinte nem lehet eltévedni. Leereszkedünk a tóhoz egy rendkívül meredek úton, és ott továbbhaladunk egyenesen.
Törökmező alatti tó
Sajnos a közelmúlt viharai meglátszanak az erdőben, és az úton is. Nem egyszer sajnos át kell emelnünk a kerékpárt kidőlt fákon. 21,7 km-nél túránk legnehezebb szakasza következik. Át kell kelnünk elsőként a patakon. Sajnos most nem volt túl egyszerű, mert pont ott dőlt ki egy fa. Végül nem volt gond, megoldottuk. Szerencsére egy gát van építve, ahol átléphetünk anélkül, hogy vizesek lennénk. Tovább tekerve kisebb mezőkőn megyünk keresztül, amit sások és csalánok borítanak. Néhol szinte csak egy bakancsnyi az út szélessége, de nyugodjunk meg, a zöld jelzés mellettünk van, akkor nem tévedünk el.
22,1 Km-nél újra patakátkelő, de a turisták remekül megoldották, hogy biztosan szárazon úszhassuk meg az átvágást. Kövekből és farönkökből remek gátat csináltak. A bátrabbak át is mehetnek a patakon kerékpáron ülve is, mivel a mélysége kb 15-20cm, szélessége pedig 2 méter.
Kövekből hidat - Második patakátkelés
Kiérünk egy nagy mezőre, és kiszélesedik az út. Itt már látszanak terepjárók nyomai. 23,2 Km-nél elérjük a harmadik, és egyben utolsó átkelésünket a patakon. Itt is gyerekjáték az átkelés, mivel kövekkel és uszadék fákkal ismét remek átjárót csináltak az előttünk átkelők.
A patak mellett haladva láthatjuk, hogy sajnos a nagy esők után hol szokott a vízfolyás kilépni a medréből. Itt áradáskor szinte lehetetlen kerékpározni, mivel a patak teljesen elfoglalja az utat. Érdemesebb olyan időben megjárni ezt a túrát, amikor jó pár napig nem esett nagy mennyiségű, vagy több napos csapadék. (A beszámolónk végén egyébként egy alternatív útvonalat is adunk erre az esetre.)
Zebegény 
Innen már nincs messze Zebegény. 24,5 Km-nél meg is pillantjuk első házait, és egy kővel szórt úton le is ereszkedünk az Almáskert utcába, ahol újra aszfalt úton tekerhetünk. Továbbhaladunk ezen az utcán, mivel ez le is visz minket a központba (26,6 km).
Zebegény nagyon szép kis falu. Méretéhez képest sok festőművész élt és alkotott itt. Az egyik legismertebb Szőnyi István, aki műveiben a falu lakóit, és a Dunakanyart örökítette meg legtöbbször.
Ha már itt járunk, érdemes megtölteni kulacsunkat. A központnál nem megyünk át a nagy hídon, hanem tovább haladva a Szőnyi utcán, a hajózástörténeti múzeum felé 100 métert, és jobbra, egy kis közön átvágva, a patakhíd alatt van az Erzsébet forrás. A helyiek is sokat járnak ide megtölteni üvegeiket, mivel a vize rendkívül gazdag ásványi anyagokban. Évente többször is ellenőrzik a minőségét, így nyugodtan igyunk belőle mi is.
Zebegény főtere
Visegrádi-szorosban
Tovább, át a kis fahídon kiérünk az Árpád útra. Itt mi jobbra kanyarodunk, és kigurulunk a főtérre, ahol balra, a Duna felé vesszük az irányt. Átkelve a vasút alatt és a 12-es főúton, ismét visszatérünk a jól kiépített kerékpárútra, és balra, Nagymaros felé fordulunk. Elhagyva Zebegény tábláját, csodálatos panoráma nyílik a Dömös fölötti hegyekre, a Dunára, és a Börzsöny-hegység legdélibb szikláira.
Ahogy a Duna elkanyarodik a Visegrádi-szorosnál, beérünk Nagymarosra (34,1 Km). A kerékpárút a Duna parti sétányon folytatódik, és lassan elérjük révállomást is. Ezután csodálatos panoráma nyílik a felettünk magasodó Visegrádi várra.
Nagymarost elhagyva (36,8 Km) lassan visszaérünk a Kóspallagi elágazáshoz(39,3 Km), ahol lekanyarodtunk a kerékpárútról. Innen vissza Vácig még 14 kilométer vár ránk ugyan azon az úton, ahol jöttünk.

Nagyításhoz kattintson a képre - közelített kép

Több napos esőzés esetén, az árvíz miatt ez a turistaút sajnos járhatatlan. Ilyenkor inkább a következő lehetőséget javaslom. (Térképen sárgával jeleztem)
A kóspallagi útról bekanyarodunk Törökmező felé, de ezután nem kanyarodunk jobbra a turistaházhoz, hanem tovább haladunk az aszfalt úton, addig, ameddig csak tudunk. Felérünk a felső parkolóhoz, ahonnan balra csodás kilátás nyílik Nagymarosra, és szemben velünk a Visegrádi várra. Jobbra itt már tábla jelzi nekünk az utat. A kék kereszt jelzés egy kimondottan kerékpáros útvonalat jelez, és ezt ajánlom én is erre az esetre. Zebegény déli részén jutunk ki a 12-es útra, ahol a Budapest-Szob kerékpárút is vezet.


Túratáv: 53 Km
Nehézség: Könnyű

3 megjegyzés:

  1. Jó kis túra volt:)

    VálaszTörlés
  2. szuper volt, csak az a zöld jelzés néhol égig érő csalános most.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a hozzászólást. Sajnos a csapadékos tavasz, és a szokatlanul nagy meleg miatt szinte minden turistaúton ez a probléma. Remélem, hogy azért jól éreztétek magatokat, és tetszett az út.
    További jó túrákat kívánok.

    VálaszTörlés