2015. október 18., vasárnap

Dobogókő megközelítése a Dunakanyarból - 2. útvonal

Számunkra, a Duna bal partján lakók számára a Börzsöny sokkal közelebbinek tűnik, mint a Visegrádi-hegység, vagy a Pilis egyes csúcsai. Bár a Rám-szakadékban és a Vörös-kőnél is sokszor jártam, mégis sokkal jobban ismerem a Nagyhideg-hegyet, vagy a Csóványost. Nem hiába, hisz ezeket a turistapontokat elválasztja egymástól a Duna, így ha át akarunk kelni a jobb partra, kompoznunk kell. Kerékpárral ugyanennyire messzinek érezzük a folyó túlpartján található hegyeket. Most azokat az útvonalakat szeretném bemutatni nektek, amelyek nem Budapestről, hanem Vácról, vagy Nagymarosról indulnak egy jó kis kompozással. Cél a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa, és egyben az ország egyik kedvelt kirándulóhelye, a Dobogó-kői kilátó. Azonban itt a végcél nem a sokak által megszokott Budapest, hanem Esztergomon és Párkányon (Szlovákia) keresztül Szob városa. Innen óránként indul vonat a Nyugati-pályaudvarra. Mindkét túrát igyekeztük hétköznapra tenni, mivel a Visegrádi-hegység valamennyi érintett pontja kedvelt turisztikai helyszín így egy hétvégi napon az itt megforduló ember tömegek és autók miatt teljesen élvezhetetlenné vállnak a településekhez közel eső szakaszok. 


A soron következő Dobogó-kőre vezető út sokkal egyszerűbben juttat fel a hegyre, mint az előzőekben már leírt. Ezt a túrát is tudnánk indítani Nagymarosról, vagy akár Szobról is, mivel mindkét településről van közlekedő komp. (Bár a szobi csak nyáron jár.) Mi mégis Vácról, a kompállomásról fogunk indulni, mivel így tekerhetünk egy kicsit a Szentendrei-szigeten is. 
Domborzati profil
Átvágunk hát a Dunán, hogy aztán célba vehessük a 3 km-re található Tahitótfalut. A szigeten található településrész eredetileg Tótfalu volt, míg a kis Duna másik oldalán, a Visegrádi-hegység lábánál fekszik Tahi. A két település egyesüléséből alakult ki mai neve. A községbe beérve, követve a főutat juthatunk ki a Tildy Zoltán hídhoz, mely átível a Szentendrei-Duna ág felett. A hídról legurulva elérjük a 11-es főutat. Jelenleg a számlálónk pontosan 5 km-t jelez. Sajnos itt kerékpárút még nem található, később is csak egy kisebb szakaszra számíthatunk Dunabogdánynál. Ha kizárólag kerékpárúton szeretnénk menni, azt csak a Duna másik oldalán találunk. A forgalom nem nagy, egészen jól lehet haladni. 

Mindössze 2,5 km után el is érjük a már említett kerékpárút szakaszt, mely bevezet minket Dunabogdányra. Itt csodás strandot találunk lent a parton, így ha az időjárás is alkalmas rá, megéri csobbanni egyet. A bringaút véget is ér a 12 km-nél, így visszatérünk a főútra. 16,3 km-nél kezdődik Visegrád. Célszerű itt a város utcáin továbbmenni, így nem kell a főúton tekernünk, és legalább több a látnivaló is. (A track-ben látható útvonalat ajánljuk.) Visegrádot elhagyva utunk egyik legszebb része következik. A Börzsöny déli oldalán található sziklák, barlangok és a Duna egy csodálatos panorámával ajándékoz meg bennünket. Dömösi átkelésről a Dunakanyar ezen részét úgy láthatjuk, mintha egy sziget lenne. 
Egy sziget a Dunán. :)
Dömös után már nem kell sokat mennünk a főúton, hogy megérkezzünk Pilismarótra. Itt a faluba beérve még találhatunk a főúton közkutakat, ahol fel tudjuk tölteni kulacsainkat vízzel, mielőtt a 27,4-es km-nél balra kanyarodnánk. Innen indul meg az erdei szakasz. Ez az út egészen a Két-bükkfa-nyeregig vezet majd, vagyis 12 km-en 420 méter szintkülönbségre kell számolnunk. Ez nem tűnik soknak, azonban az elején szinte alig emelkedik, míg a végén nem egy helyen találkozhatunk 10% körüli emelkedéssel. 
Túratársam rekuval nyomta végig. 
Felérve a kereszteződésbe még nem értek véget a megpróbáltatásaink. Hátra van még 3,7 km és 150 méter szintemelkedés a kilátó pontig. Kezdetben jobban, de ahogy haladunk feljebb, egyre kevésbé fog emelkedni az út. Beérve Dobogó-kőre haladjunk tovább, míg el nem érünk egy hatalmas parkolót. A parkoló végén balra felsétálunk egy parkon keresztül, annak a tetején találjuk a kilátót. Elértük hát a csúcsot. Jelenlegi szint 694 méter.
Túratársam Dobogókőn, a hat magyar Big challenge csúcs egyikén. :)
Természetesen meg tudunk ebédelni itt is, azonban mivel Párkány felé vesszük az irányt, lehet hogy érdemes még kitartani és az ebédet ott, Szlovákiában megejteni. Lényegesen olcsóbb és ott megkóstolhatunk olyan ételeket és söröket, amikhez esetleg eddig nem volt szerencsénk.
Az erdei út szinte kifogástalan.

Hát akkor jöjjön a nap fénypontja, a 12 km-es gurulás Párkány felé. Ezen a szakaszon sokkal kevesebb autóval fogunk találkozni, mint a Budapest felőli oldalon. Elindulunk hát lefelé, hogy aztán az "Esztergom" táblákat követve a Két-bükkfa-nyeregnél jobbra elkanyarodjunk. A fékekre nagy szükség lesz, mivel egyes helyeken 50 km/h fölé is kúszhat a sebességmérőnk, azonban az út nem egyenes, inkább egy szerpentin úthoz hasonlítanám. Csodálatos, lélegzetelállító panorámában lehet részünk, ha egy picit lassabban haladunk. A szerpentin végén az út kiegyenesedik és a lejtése is egyre csökken. Még pár km és elérjük Esztergomot.
Beérve a városba (57,6 km) egy-két helyen már kerékpározásra kijelölt sávokat is találunk, azonban összefüggő városi bringaútról nem beszélhetünk. Tovább tekerve 60,8 km-nél egy körforgalomban találjuk magunkat, ahol már ki van táblázva Párkány (Sturovo). A táblát követve az út levisz minket a Duna partra, aztán a főutat jobbra követve fel a Mária Valéria hídra. Határellenőrzés nincs, szabadon átkelhetünk a Magyar - Szlovák államhatáron. A városban szinte mindenütt lehet forinttal fizetni és Euróval is. A hídról jobbra kanyarodva, a rendőrség épületét elhagyva keresztezni fogjuk a főutcát, ahol mind a Duna felé, mind a másik irányba vannak éttermek.
Egy Párkányi fogás
Ha végeztünk Párkányban, akkor innen újra Magyarországra jutni a legegyszerűbben Helembán át, az Ipoly folyó vasúti hídján lehet. Elindulunk tovább az úton, egészen Garamkövesdig, ahol a falu központjában nem kanyarodunk a főúttal felfelé, hanem egyenesen elmegyünk Helemba felé. Innen hozzávetőleg 8 km az említett falu. 

Helembán érdemes megállni, mivel egy igazi zsákfalu. Három oldalról is határfolyó szorítja be, a Duna és az Ipoly. Itt tényleg csak a bringatúrázók jelentik az idegenforgalmat. Az emberek végtelenül kedvesek, és segítőkészek. Bátran ajánlom a kocsmákat, nem fogtok csalódni sem a sörben, sem a kiszolgálásban.
A szobi vasúti híd gyalogjárója
A faluból továbbindulva sajnos elfogy a műút, innen már csak egy földúton tudunk továbbmenni, ami azonban rendkívül jó minőségű, már-már majdnem makadám út. Én rendszerint járok erre fekvőbringásokkal, ami ugye nem terepre készült. Lassan elérjük az Ipoly folyót, ahol egy visszakanyarodással fel is lehet tekerni. A vasúti hídon van gyalogjáró, így pillanatok alatt újra Magyarországon, Szobon vagyunk. Innen már csak a sínek mentén kell végigmenni és hamarosan következik az állomás, ahonnan a vonatunk indul.
A Helemba - Szob közötti földút (Euro Pivo 1-es út) :)
Egy kemény nap áll mögöttünk. Ezt az útvonalat kizárólag azoknak ajánlom, akik jó edzettségi állapotban vannak.

Távolság: 80,6 km
Teljes emelkedés: 787 méter
Legnagyobb szintemelkedés: 11%

2015. október 17., szombat

Dobogókő megközelítése a Dunakanyarból - 1. útvonal

Számunkra, a Duna bal partján lakók számára a Börzsöny sokkal közelebbinek tűnik, mint a Visegrádi-hegység, vagy a Pilis egyes csúcsai. Bár a Rám-szakadékban és a Vörös-kőnél is sokszor jártam, mégis sokkal jobban ismerem a Nagyhideg-hegyet, vagy a Csóványost. Nem hiába, hisz ezeket a turistapontokat elválasztja egymástól a Duna, így ha át akarunk kelni a jobb partra, kompoznunk kell. Kerékpárral ugyanennyire messzinek érezzük a folyó túlpartján található hegyeket. Most azokat az útvonalakat szeretném bemutatni nektek, amelyek nem Budapestről, hanem Vácról, vagy Nagymarosról indulnak egy jó kis kompozással. Cél a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa, és egyben az ország egyik kedvelt kirándulóhelye, a Dobogó-kői kilátó. Azonban itt a végcél nem a sokak által megszokott Budapest, hanem Esztergomon és Párkányon (Szlovákia) keresztül Szob városa. Innen óránként indul vonat a Nyugati-pályaudvarra. Mindkét túrát igyekeztük hétköznapra tenni, mivel a Visegrádi-hegység valamennyi érintett pontja kedvelt turisztikai helyszín így egy hétvégi napon az itt megforduló ember tömegek és autók miatt teljesen élvezhetetlenné vállnak a településekhez közel eső szakaszok.
Az útvonal
A túra útvonala (Google Earth - kml)

Kiindulópontunk Nagymaros városa, ott is a kompállomás. Innen remek kilátás nyílik a Visegrádi várra, mely fölénk magasodik. Elindulunk hát át a Dunán a komppal. A jegy ára kerékpárral 840 Ft fejenként. Megérkezésünk után Visegrád főutcáján haladunk tovább felfelé, ahol még esetleg megejthetjük a vásárlást, illetve a vízvételezést. Felfelé menet (4,5 km-nél) találhatunk még egy forrást (Kaán-forrás), ahol feltölthetjük kulacsainkat. Ha szerencsénk van, nem kell sorba állni a forrás vízéért, olyan sokan járnak ide üvegekkel.

1,8 km-nél egy kereszteződéshez érünk, ahol a visegrádi fellegvár felé tudunk elkanyarodni balra, azonban mi itt egyenesen megyünk tovább az Apát-kúti patak mentén. Jobbra egy kis duzzasztott tavat láthatunk. Elhaladva mellette már az út emelkedési szöge is egyre nagyobb, de még mindig csak olyan 4-5%, ami nem mondható olyan nagyon soknak.

Tovább tekerve egyre szurdokosabbá válik a táj. Lenyűgöző, ahogy a Nagy-Bükk hegy és a Somos-bérc közötti szurdokon átvág az út.

Ezután a Kaán-forrásnál elhagyjuk az Apát-kúti patak völgyét, és itt már 6-7% közötti emelkedéssel kell számolnunk. Ezután hihetetlen szép kilátás nyílik a patakvölgybe, ahogy egyre feljebb megyünk a hegy oldalán.

5,2 km-nél egy hídon vezet át az út, ami alatt egy kis hegyi ér csordogál. Jelenleg 304 méteren járunk, ami azt jelenti, hogy eddig már 200 métert emelkedtünk a kezdeti szintünkhöz képest. Ettől a pontól Pap-rétig már nem kell számolnunk az eddig meredekséggel, de még így is másznunk kell sokat.

Pap-rétre felérve (9,1 km) jobbra vesszük az irányt Dömörkapu felé. Jelenleg 480 méter magasan vagyunk a tengerszint felett, azonban még nem ért véget a mászás. 10,8 km-nél érjük el az első hágónkat 537 méteres magasságban. A híres jégtörés, mely a Visegrádi hegységben pusztított a legnagyobb mértékben, abban mutatkozik meg, hogy az utat szegélyező két méter magas farakások mindkét oldalon, mit kerítés futnak végig kilométereken. Felfoghatatlan, hogy milyen kár is érte az erdőt.
Az út magassági profilja
19,4-nél kiérünk a Szentendrét Lepencével összekötő főútra, ahol jobbra, Pilisszentlászló felé fordulunk. Átgurulva a településen, 13,9 km-nél balra kanyarodunk egy erdei útra. Itt egy darabon újra emelkedni kezd az út, azonban ez csak pár száz méter erejéig tart. Tovább gurulunk hát lefelé egészen a Dömörkapu felé vezető út elágazásáig, vagyis 311 méterig. Itt egyébként remek fedett kajálóhelyeket találhatunk szemetessel és a tőlük nem messze csörgedező Bükkös-patakkal.

Továbbindulva innen kezdődik meg a második nagy mászásunk, amely 311 méterről 584 méterre visz fel bennünket mindössze 8 km alatt. Eleinte csak gyengén emelkedik az út, azonban a sikárosi vadászházat elhagyva megjönnek a százalékok. A 21,8-as km-nél balra a Királykúti-völgyre tekinthetünk le, míg jobbra földutakon mászhatunk be jobban a hegyek közé. Az emelkedés egészen a Vörös-dagonyáig tart, melyet 25,4-es km-nél el is érünk. Ne ijedjen meg, aki nem ismeri ezt a szakaszt, csupán a hágót hívják így. Itt végig erdei műút vezet. Jelenlegi szintünk a már említett 584 méter. Innen egy 900 méteres szakaszt kivéve már gurulni fogunk a Dobogókői főútig. Itt a már említett jégtörésnek még jobban kivehetőek a nyomai. Érdekes a fákat figyelni. El is érjük a főutat (28,3 km) és ezzel véget is ér az erdei szakasz. Jelenlegi szintünk 443 méter. Innen sajnos már forgalommal és jelentős szintemelkedéssel kell számolnunk.

Továbbhaladva a Két-bükkfa-nyeregig 2,6 km-en 140 méteres szintet le kell győznünk. Itt már tábla jelzi nekünk, hogy Dobogókő felé merre kell lekanyarodnunk a főútról. A kilátó pontig már csak 3,2 km van hátra, azonban továbbra is emelkedik az út. Szám szerint 110 méter szint van hátra innen. Kezdetben jobban, de ahogy haladunk feljebb, egyre kevésbé fog emelkedni. Beérve a településre haladjunk tovább, míg el nem érünk egy hatalmas parkolót. A parkoló végén balra felsétálunk egy parkon keresztül, annak a tetején találjuk a kilátót. Elértük hát a csúcsot. Jelenlegi szint 694 méter.
Természetesen meg tudunk ebédelni itt is, azonban mivel Párkány felé vesszük az irányt, lehet hogy érdemes még kitartani és az ebédet ott, Szlovákiában megejteni. Lényegesen olcsóbb és ott megkóstolhatunk olyan ételeket és söröket, amikhez esetleg eddig nem volt szerencsénk.

Hát akkor jöjjön a nap fénypontja, a 12 km-es gurulás Párkány felé. Ezen a szakaszon sokkal kevesebb autóval fogunk találkozni, mint a Budapest felőli oldalon. Elindulunk hát lefelé, hogy aztán az "Esztergom" táblákat követve a Két-bükkfa-nyeregnél jobbra elkanyarodjunk. A fékekre nagy szükség lesz, mivel egyes helyeken 50 km/h fölé is kúszhat a sebességmérőnk, azonban az út nem egyenes, inkább egy szerpentin úthoz hasonlítanám. Csodálatos, lélegzetelállító panorámában lehet részünk, ha egy picit lassabban haladunk. A szerpentin végén az út kiegyenesedik és a lejtése is egyre csökken. Még pár km és elérjük Esztergomot.

Beérve a városba (49,7 km) egy-két helyen már kerékpározásra kijelölt sávokat is találunk, azonban összefüggő városi bringaútról nem beszélhetünk. Tovább tekerve 51,7 km-nél egy körforgalomban találjuk magunkat, ahol már ki van táblázva Párkány (Sturovo). A táblát követve az út levisz minket a Duna partra, aztán a főutat jobbra követve fel a Mária Valéria hídra. Határellenőrzés nincs, szabadon átkelhetünk a Magyar - Szlovák államhatáron. A városban szinte mindenütt lehet forinttal fizetni és Euróval is. A hídról jobbra kanyarodva, a rendőrség épületét elhagyva keresztezni fogjuk a főutcát, ahol mind a Duna felé, mind a másik irányba vannak éttermek.
Egy Párkányi fogás
Ha végeztünk Párkányban, akkor innen újra Magyarországra jutni a legegyszerűbben Helembán át, az Ipoly folyó vasúti hídján lehet. Elindulunk tovább az úton, egészen Garamkövesdig, ahol a falu központjában nem kanyarodunk a főúttal felfelé, hanem egyenesen elmegyünk Helemba felé. Innen hozzávetőleg 8 km az említett falu. (A mi általunk bejárt útvonal a track-ben egy földút a Duna gátján, majd a Garam folyó felett átívelő vasúti hídon toltuk át a bringát. Ezt nem nagyon ajánlom. Nincs gyalogjáró a hídon.)

Helembán érdemes megállni, mivel egy igazi zsákfalu. Három oldalról is határfolyó szorítja be, a Duna és az Ipoly. Itt tényleg csak a bringatúrázók jelentik az idegenforgalmat. Az emberek végtelenül kedvesek, és segítőkészek. Bátran ajánlom a kocsmákat, nem fogtok csalódni sem a sörben, sem a kiszolgálásban.
A szobi vasúti híd gyalogjárója
A faluból továbbindulva sajnos elfogy a műút, innen már csak egy földúton tudunk továbbmenni, ami azonban rendkívül jó minőségű, már-már majdnem makadám út. Én rendszerint járok erre fekvőbringásokkal, ami ugye nem terepre készült. Lassan elérjük az Ipoly folyót, ahol egy visszakanyarodással fel is lehet tekerni. A vasúti hídon van gyalogjáró, így pillanatok alatt újra Magyarországon, Szobon vagyunk. Innen már csak a sínek mentén kell végigmenni és hamarosan következik az állomás, ahonnan a vonatunk indul.
A Helemba - Szob közötti földút (Euro Pivo 1-es út) :)
Egy kemény nap áll mögöttünk. Ezt az útvonalat kizárólag azoknak ajánlom, akik jó edzettségi állapotban vannak.

Távolság: 68,7 Km
Teljes emelkedés: 1160 méter
Legnagyobb szintemelkedés: 12%

2014. október 14., kedd

Vác - Tahi - Szentendre - Pap-rét - Visegrád - Nagymaros - Vác

A hétvégén a Dunakanyar nyugati oldalán, a Pilisben jártunk egy nagyon látványos túrán. Szerencsére nagyon jó időjárást jósoltak a mai napra, így biztosra vehettük, hogy egy remek napnak nézünk elébe. Az útvonal nem is lehetett csodálatosabb, hiszen volt benne két dunai átkelés, egy kis Szentendrei-sziget járás, egy mászás Pap-rétig, aztán egy jó gurulás Visegrádig, majd végül Magyarország egyik legcsodálatosabb tájegységén, a Dunakanyarban való tekerés. A nap mérlege a kellemes fáradtság mellett, hogy tényleg szinte a legszebb tájegységeket sikerült összefoglalni ebbe a túrába. Tartsatok hát velünk. 


Kompátkelés után - A háttérben Vác városa
 A kiindulópont, mint már megszokhattátok, ismét Vác városa. Méghozzá ebben az esetben a váci komp állomása. Innen minden órában indul menetrendi járat a Szentendrei-szigetre, a régi pokol csárdához. Itt mára már semmilyen vendéglátó egység nem működik nagy sajnálatukra, így a reggeli kávé még várat magára. Ha esetleg valaki gyalogosan érkezik a szigetre, bizony csakis busszal tud bejutni a 4 km-re fekvő Tahitótfaluba. Az átkelés sajnos bringával nem olcsó, mivel két személyjegy megvétele szükséges. Így egy kerékpár és egy személy egyszeri átkelése 860 Ft-ba kerül.
Tovább haladva 4 km-nél, Tótfalu (A szigeten fekvő része a községnek) központjában lévő kocsmában fogyasztjuk hát reggeli kávénkat. Innen tovább indulva a főúton Tahi felé, a Tildy-hídon át vezet az utunk, mely jelenleg az egyetlen közúti híd, amely a szigetet összeköti a szárazfölddel. A híd után kerékpárút hiányában a 11-es főúton balra kanyarodunk Leányfalu felé. 9 km-nél, a leányfalui strand után közvetlenül ereszkedünk le a kerékpárútra, mely csodálatos helyen, közvetlen a Szentendrei-Duna ág mellett halad. Sajnos előbb kezdődik a bringaút, de ez elkerülte a figyelmünket. A határcsárdai kompig az út jónak mondható, azonban utána elég töredezett és gyenge minőségűvé válik. Sajnos hazánkban nem csak hogy nem épülnek a kívánt mennyiségben kerékpárutak, de a jelenleg meglévők felújítása sem zajlik, pedig a kerékpárosok száma egyre nő.
13,5 km-nél, a Pap-szigettel szemben lévő élelmiszerboltban még fel tudunk tankolni vízzel, élelemmel valamint itt el is hagyjuk a kerékpárutat és a 11-es főúton haladunk tovább Budapest irányába. Innen a harmadik közlekedési lámpáig (14,9 km) kell csak mennünk, a Sztaravodai útig, ahol jobbra fordulunk Pilisszentlászló felé.
Akik esetleg Budapest felől kezdték meg ezt a túrát, azoknak azt ajánljuk, hogy a Duna korzón kerekezzenek be a városközpontba, majd használják a Rév, Bogdányi, Dézsma és a Hold utcákat a 11-es főútra való feljutáshoz.
Itt már megkezdődik az út enyhe emelkedése is. 18,6 km-nél, a szentendrei skanzen után, a forrás utcánál már ki is van táblázva jobbra a Visegrád felé vezető út, amely felfelé Pap-rétig nagyjából 7 km hosszú és 300 métert emelkedik. A jelzéseket követve el sem téveszthetjük az egyre meredekebbé váló utat, mely hol aszfalt, hol pedig apró murvával szórt burkolatú, de rendkívül jó minőségű. Szinte azt mondhatom, még országúti kerékpárral is járható. Felfelé haladva még szemet szúr a rengeteg parkoló autó, de miután egy zárt sorompó felett át kell emelni a kerékpárt, rájövünk, hogy itt nem lesz nagy forgalom még a hétvége ellenére sem.
Apró murvával szórt út. Egyszerűen tökéletes volt a terep. 
Felfelé haladva tölgyfa erdők szegélyezik utunkat, ami jellemző a Börzsöny déli oldalaira is. Kerékpáros és gyalogosforgalom nagyon elenyésző, autóval, vagy motorral pedig egyáltalán nem találkoztunk. Gondolom, a hétköznapokon az erdőgazdálkodási járművekre azért lehet számítani a szakaszon.
Pap-rétnél (25,7 km) egy elágazáshoz érünk, ahol jobbra a volt légvédelmi rakétabázis felé tudunk feltekerni, balra pedig Pilisszentlászló felé tudunk tovább haladni. Mi azonban egyenesen  tekerünk tovább Visegrád felé. Az út innen már lefelé vezet minket. Vigyázzunk, ne engedjük meg nagyon a lejtőkön a kerékpárt, mert beláthatatlan kanyarokban számítanunk kell felfelé kapaszkodó bringásokra. A hegy északi oldala sokkal vadregényesebb és szebb, ahogy a Börzsönyben is megszokhattuk. Itt a fenti részeken tölgy és bükk fák szegélyezik az utat, majd mellénk szegődik az Apátkúti patak is. Csodálatos visszafordítókon és lélegzetelállító patakvölgyeken kelünk át. Az ember ilyenkor megfogadja magának, hogy bizony, ezen az úton legközelebb fordított irányban is végig kell menni. Érdemes megállni a Kvar-forrásnál, ami bal kézre, egy kiépített úton visszafordulva érhető el, valamint továbbhaladva 3-400 méterrel lejjebb jobbra található kőfejtő öblöknél.
Kőfejtő öblök az út mellett
Visegrádhoz közeledve egyre nagyobb a gyalogos és gépkocsi forgalom. Sajnos a hétvégi napok egyik, általam nem kedvelt hozadéka, hogy rengeteg a kiránduló, sétálgató ember és persze hatalmas az autóforgalom. Sokkal jobban szeretek a hétköznapon túrázni, amikor a sokak által kedvelt hétvégi célpontok élvezhetőek maradnak, nem hasonlítanak egy piaci kirakodóvásárhoz.
Több, mint 7 km kényelmes gurulás után, 32,5 km-nél elérjük a visegrádi Panoráma utat, melyen lefelé haladva a Nagymaros-Visegrád kompátkelőhöz jutunk, jobbra felfelé pedig fellegvárhoz. Aki esetleg nem a komphoz siet, hogy eljusson Vácra, hanem Budapestre tervezte az érkezést, ne hagyja ki a várhoz vezető utat. Páratlan kilátásban lehet része a Dunakanyarra és a Börzsöny hegység déli vonulataira. A fellegvár előtt továbbhaladva lehet lejutni a 11-es főútra, ahol jobbra, Dunabogdány felé kell venni az irányt.
A Panoráma útról ez a látkép fogadja az embert
Mi most azonban a kompot szeretnénk elérni, hogy azzal a Duna másik partjára, Nagymarosra jussunk. Leereszkedünk Visegrád központjában a 11-es főútig, ahol balra, majd rögtön jobbra fordulunk. Meg is érkeztünk az átkelőhöz. A jegyeket itt nem a kompkezelő adja, mint Vácon, hanem a kasszában kell megvennünk. 840 Ft-ba kerül egy személy és egy kerékpár jegy. Nem olcsó.
Átjutottunk hát a Dunán. Itt a kiépített kerékpárúton jobbra, Vác felé vesszük az irányt. Kilométer számlálónk 34-et mutat. Ez nem valami sok, azonban ne felejtsük el, hogy közel száz méterről indulva ötszáz méter magasan is jártunk. Visszatekintve a túloldalra megcsodálhatjuk a Fellegvárat és az alatta fekvő Salamon-tornyot.
A géppark 
Egy darabig még élvezhetjük a Duna közelségét, azonban Nagymaros után eltávolodunk a folyótól. Következő falu Kismaros lesz, melyet csak hátulról csodálhatunk meg a kerékpárútról, azonban ha nem elégszünk meg ennyivel, egy kis fahíd után balra vezető földúton (39,1 km-nél) eljuthatunk a központba is. Itt remek éttermek vannak és az erdei kisvasút is innen indul. Sok korábbi túránk vezetett már át ezen a szép helyen.
Közvetlen utána Verőce fekszik. A rendszerváltás előtt a két község egynek számított, a neve Verőcemaros volt. Csodálatos Duna-partja megér egy kitérőt. Itt a kerékpárút a 12-es főútról egy sárga csíkkal van leválasztva, de a falu végén átvezet a bal oldalra, és innen már újra önállóan halad tovább. Hamarosan meg is érkezünk Vácra. Mivel a kerékpárút a Komp átkelő előtt halad el, így ha követjük a táblákat, eltévedni nem tudunk.
Visszatértünk hát a reggeli kiinduló pontunkhoz. Túránk 51,4 km-nél ér véget. Nem volt megerőltető, sem kimerítő, azonban annál érdekesebb. Csodás helyeken jártunk ismét, és ezzel a leírással nyitott blogunk a Dunakanyar másik, szintén csodálatos oldalára a Pilisbe.
Ezt a túrát ajánlom azoknak, akik eddig még nem merészkedtek fel a hegyekbe, mivel az út minősége nagyon jó, és a meredeksége sem veszi el a kedvünket a további mászástól. 

2013. augusztus 26., hétfő

Vác - Nagy Hideg-hegy - Vác

Mai túránk az igazi Börzsöny szívébe vezet, hiszen feltekerünk a hegység harmadik legmagasabb csúcsára, a 864 méter magas Nagy Hideg hegyre. Vácról indulunk, majd Kismaroson, Szokolyán és Királyréten keresztül haladva érhetjük el a hegyen épült turistaházat. Mivel Kismaros a Duna partján fekszik, így ott a tengerszint feletti magasság 107 méter, tehát könnyen kiszámolhatjuk, hogy bizony 20 km alatt több mint 750 méter szintkülönbséget kell legyőznünk. Ez nem túl vészes, azonban mindenképp ajánlott a jó erőnlét és a kitartás. Ha kétségeink vannak, hogy bírjuk-e, akkor is induljunk el, legfeljebb visszafordulunk. 
Királyrét és a NHH közötti útvonal - Börzsöny térkép ajánlott
Vácról, a vasútállomásról indulunk ma is az utunkra. A kijárattal szemben, a Széchenyi utcán tekerünk a Duna felé. Átkelünk a lámpánál a 2-es főúton, és tovább haladunk a főutcán. Miután elérjük a Március 15-e teret, ott jobbra szemben, a szökőkút mellett lévő utcán legurulunk a váci révhez, ahol már kiépített kerékpárút áll rendelkezésünkre. Jobbra, észak felé, Verőce irányába indulunk tovább. Az út szinte a Duna mellett halad végig és remek panorámával ajándékoz meg minket. Kiérvén a városból a DCM lakótelep után (4km) kezdődik az első emelkedőnk. Rövid, de figyelni kell a szembejövő kerékpárosokra, mert vannak egyesek, akik itt elengedik a féküket.
Ezután azonban nekünk fog következni egy kisebb gurulás. Itt vigyázzunk, mert összeszűkül a kerékpárút, és nehezen belátható szakaszok is vannak. Sajnos az elmúlt évben a kerékpárút alatt húzódó fák gyökerei megkezdték az aszfaltcsík formálását, azonban még mindig jobb minőségű, mint egyes budapesti kerékpárutak.

Haladunk tovább egyenesen, egészen Verőcéig (9,3 Km). Sajnos a falu elején a főút szélére  kényszerülünk, azonban egy sárga csík tudatja az autósokkal, hogy számítani kell biciklisekre. (Nemrégen még a csík sem volt.) Verőce végén, 10,5 km-nél újra visszatérünk a kiépített kerékpárútra, melyen Kismarosig megyünk. Amikor a bicikliút a Duna felé fordul, mi letérünk róla és egyenesen megyünk tovább a 12-es mellett.
11,7 km-nél jobbra kanyarodva letérünk Szokolya felé. Itt kezdődik meg az emelkedés, amely innentől egészen a csúcsig tart majd. Az elején csak 1-2 %-os az átlagemelkedés, de minél feljebb járunk, annál többre kell számítani. A csúcs alatti részeken már nem ritka a 15%-os emelkedés sem.
A szint emelkedését a piros vonal mutatja 21,8 km-en
Tehát tovább haladunk a Szokolyai úton felfelé, ahol már a királyréti kisvasút és a Török-patak is mellénk szegődik. Felfelé haladva a lakóházakat nyaralók, hétvégi házak váltják fel. 17,7 km-nél elérjük Szokolyát, ahol előbb jobbra, majd a focipálya után balra fordul a főút. Szokolyát elhagyva csodálatos panoráma nyílik a Börzsönyre. Elénk tárulnak a Pap-hegy, a Tar Péter-hegy és a Fekete-hegy csúcsai. 21,5 km-nél már Királyrét központjában vagyunk, ahol a híd előtt balra találunk egy büfét. Itt feltölthetjük készleteinket, mielőtt nekivágunk a hegynek.
Átkelve a hídon balra fordulunk, és folytatjuk utunkat a Vasfazék-völgyön keresztül a csúcs felé. Itt már az út is meredekebb, hiszen 3,6 km alatt 173 métert emelkedik. 25,1 km-nél sajnos megszűnik az aszfalt és egy éles kanyar után már csak egy murvás burkolatú erdei úton tekerhetünk felfelé, mely 7,8 km alatt körülbelül 450 métert emelkedik. Ennek a minősége majdnem végig kiváló, néhol azonban nehézkes volt a feljutás. Összességében nem volt problémám, pedig én egy 37-622-es gumival szerelt trekkingel voltam fent, amiről elmondhatjuk, hogy nem ide való. Egy jó mountain bike azonban itt érzi jól magát.
Az út nem vészes. 
Egy visszafordító kanyar után tekerve megpillanthatjuk a kőbányát, melynek hatalmas sziklái lélegzetelállító látványt nyújtanak nekünk.
Kényelmesen tekerünk tovább a szerpentinen felfelé. Néhol hatalmas kőfalak és mély hasadékok szegélyezik utunkat. Sajnos panoráma sehol sem látható a környék településeire, azonban kárpótolni fog minket a kilátás a csúcsról. 30,2 km-nél elérjük a Magas Tax turistaházat, innen már igazán nincs messze a cél, hiszen már 700 méter körül járunk a tengerszint felett.
Magas Tax Turistaház 
A taxi rét után már az emelkedés is fokozódni kezd, hiszen közel vagyunk a csúcshoz. Alig 3 kilométer a hátralévő táv. Felfelé menet egyre több turistaösvény keresztezi a mi utunkat, vagy éppen azon halad.
A kék jelzésen
Végül elérjük a Nagy Hideg-hegy turistaházát, ahol egy étterem is helyet kapott. Itt megebédelhetünk, vagy éppen csak leülhetünk, és csodálhatjuk a remek panorámát a Dunakanyarra és a Naszály-hegyre.
A kihagyhatatlan fotó
Csodálatos panoráma
Visszafelé indulva tudtam, nem lesz egyszerű a lejutás a vékony gumikkal. Sajnos két helyen is majdnem leszálltam a bicikliről egyéni stílusban, de hála a szerencsémnek, ez nem következett be. Pedig nem jöttem gyorsan, mégis majdnem megviccelt az út.
Mikor végre leértem, megkönnyebbülve gurultam a Vasfazék-völgyön keresztül 55km/h-ás sebességgel, mikor is előttem kb 100 méterrel egy szarvas szaladt át az úton. Ekkor úgy döntöttem, hogy a 20km/h-ás sebesség és a nézelődés jobb ötlet. Erre mindenki figyeljen, mert nagyon könnyen baj lehet.
Percek alatt már lent is voltam Kismaroson, ahol sajnos el is kezdett szitálni az eső. Vácnak vettem az irányt és gyorsan vissza is értem a kerékpárúton.
A túra remek volt. Kellemesen kifáradtam. Fent voltak bringások, akik tovább mentek a Csóványosra, vagy éppen Kisinóc felé a terepet választották lefelé. Sajnos az egy másik dimenzió. Az én bringám nem erre való, és ezzel tisztában is vagyok. Mindentől függetlenül jó volt újra bringával itt járni és minden percét élveztem.

Túra táv: 67km

Linkek:
Nagy Hideg-hegy turistaház - Árak és étlap
Wikipédia - Nagy Hideg-hegy

2013. augusztus 17., szombat

Vác - Kismaros - Kóspallag - Nagyírtás puszta - Nagybörzsöny - Ipolytölgyes - Letkés - Ipolydamásd - Szob - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Vác

Egy korábbi túránkat sikerült egy kis módosítással újrajárni. (Börzsöny túra - Link) Ami az előző túrákhoz képest változott, az a kiindulási pont. Ez esetben nem Kismaros volt az indulás és érkezés helyszíne, hanem Vác. Így a teljes hossz is módosult közel 20 km-el.
A második jelentős változás, hogy most nem Szokolya felé vettük az irányt, hanem egyenesen Kóspallagra tekertünk fel. Ez annyiban jelent könnyebbséget, hogy a Királyrét és Kóspallag közti hegyek hágóit nem kell megmásznunk. Azonban még ezután se számítsunk túl könnyű túrára, hiszen a kóspallagi úton is vannak szakaszok, ahol 8-10 %-os emelkedőkre kell felkapaszkodnunk kerékpárunkkal. 
A túra teljes térképe - GPS alapján
Vácról, a vasútállomásról indulunk ma utunkra. A kijárattal szemben, a Széchenyi utcán tekerünk a Duna felé. Átkelünk a lámpánál a 2-es főúton, és tovább haladunk a főutcán. Miután elérjük a Március 15-e teret, ott jobbra szemben a Duna presszó melletti utcán legurulunk a váci révhez, ahol már kiépített kerékpárút áll rendelkezésünkre. Jobbra, észak felé, Verőce irányába indulunk tovább. Az út szinte a Duna mellett halad végig. Kiérvén a városból a DCM lakótelep után (4km) kezdődik az első emelkedőnk. Rövid, de figyelni kell a szembejövő kerékpárosokra, mert vannak egyesek, akik itt elengedik a féküket.
A Duna menti kerékpárút remekül ki van táblázva. Nehéz eltévedni.
Kerékpáros alagút a 12-es főút alatt 
Ezután azonban nekünk fog következni egy kisebb gurulás. Itt vigyázzunk, mert összeszűkül a kerékpárút, és nehezen belátható szakaszok is vannak. Haladunk tovább egyenesen, egészen Verőcéig (9,3 Km). Sajnos a falu elején a főút szélére  kényszerülünk, azonban egy sárga csík tudatja az autósokkal, hogy számítani kell biciklisekre. (Nemrégen még a csík sem volt.) Verőce végén, 10,5 km-nél újra visszatérünk a kiépített kerékpárútra.
11,4 km-nél balra fordulunk, majd 200 méter múlva jobbra, de ezt táblák is jelzik nekünk. Most a Kismarost védő gát tetején kerekezünk egészen a falu végéig (12,8 Km). Átkelve egy fasoron, és egy kis hídon már Nagymaros következne, azonban mi nemsokára elhagyjuk a Duna menti kerékpársávot, és megkezdjük a kapaszkodásunkat a Börzsönybe. Már nincs messze a Kóspallag felé vezető út, amerre vennünk kell az irányt. 13,9 Km-nél jobbra kell fordulnunk egy földútra. Sajnos az utat jelző táblát ellopták, azonban ha egy lovarda után találunk egy földutat, nem fogunk mellé, jó helyen járunk. 
Kóspallag felé
Kiérve a 12-es számú főútra, átkelünk azon, és szemben, jobbra, az alagút alatt átgurulunk. Itt megkezdődik a négy kilométeres emelkedőnk, ahol 125 méter szintkülönbséget fogunk leküzdeni. Az út sajnos nem a legjobb minőségű, de vigasztaljon az, hogy nem sok autó jár erre. Miután elhagyjuk a hétvégi házakat, elénk tárul az erdő, és balra egy csodás völgy. Követjük az utat, ami előbb élesen balra, majd jobbra fordul. Ezután egyenesen tekerünk tovább, miközben elhaladunk a Törökmezei út kereszteződése mellett.
Törökmező egy nagyon kedvelt helyszín a környék kirándulói körében, hisz remek infrastruktúrával rendelkezik. Találunk itt játszóteret, pin-pong asztalokat, egy kézilabdapályát, de nem hiányozhat az étterem, és a szállásadó sem. Egyszóval, ha van időnk, látogassunk el ide is.
Azonban mi most nem térünk le a tervezett útról, hanem élvezzük a remek panorámát, és a néhol kifogástalan aszfaltcsíkot.

Kóspallagi út
22,2-km-nél érjük el a Márianosztra felé vezető utat. Ha esetleg valaki már nagyon elfáradt, és úgy érzi kimerült, itt lerövidítheti a túrát Szob városa felé, ahonnan közvetlen vonat jár Budapestre.
Azonban én mindig azt mondom, hogy menjünk neki a hegynek, és próbáljuk meg legyőzni, hisz testünk és lelkünk is sokkal elégedettebb, ha nem adjuk fel rögtön az elején. Ha végképp kimerülünk, és elfogynak az emelkedők meghódításához szükséges erőink, csak meg kell fordulnunk, hisz visszafelé kizárólag gurulnunk kell. 
Kóspallagra érve sajnos egy dologra számítani kell, a közkutak nem üzemelnek, így a vízvételezés nem lehetséges. 
Kóspallagon meg is kezdődik az emelkedés
A faluba beérve elkezd ismét emelkedni az út, de ez nem tart sokáig. A falu főterén van egy bolt, ahol fel tudjuk tölteni ivóvíz készleteinket. 
A mostani utamon jártam úgy, hogy a kerékpárzáramba beletört a kulcs. Természetesen a bringa épp a falu információs táblájához volt rögzítve. A bolttal szemben, a Polgármesteri Hivatalban kértem segítséget, ahol nagyon készségesek és segítőkészek voltak. A szabadításban a község Polgármestere járt közben. Ezúton is köszönet érte. 
Igazán barátságos kis falu, ez végleg kiderült számomra. A főtérről indulva újra emelkedni kezd az út. 
Kóspallagon felfelé


Tovább haladva a Szent Orbán fogadó tábláit kell követni, hiszen a mi utunk is elhalad a hotel mellett. 24,4 km-nél elérjük a korábbi túránk útvonalát. Akkor Kismarosról indultunk és Szokolyán át jutottunk el ide. 
Pár száz méter megtétele után a kisinóci turistaházat érjük el, ahonnan gyalogosan az országos kék jelzésen a Nagyhideg-hegyre és a Csóványosra juthatunk el. 
Kisinóci turistaház 
Tovább indulva 4 km emelkedő vár még ránk, azután 1,5 km gurulás Nagyírtáspusztáig. Ezalatt szinte alig van forgalom, mivel kizárólag a hotel vendégei és személyzete jár ezen az úton. 
Szent Orbán Erdei Wellness Hotel
A Szent Orbán fogadót megkerülve egy elég rossz minőségű aszfalt úton kell tovább tekernünk, de ez 2-3 száz méter után újra kiváló minőségű lesz. Egy kis emelkedő vár ránk, de ennek a végén már megpillanthatjuk az igazi északi Börzsönyt. Lélegzetelállító völgyek és egymásba nyúló hegyek jellemzik a panorámát.
2 km gurulás után újra egy nagyobb, egy kilométeres emelkedő kezdődik. Ezt leküzdve gurulhatunk végig lefelé Nagybörzsönyig. Érdemes lassabban menni, mert a kanyarokban sok a murva, ezért könnyű kicsúszni. Az út rendkívül jó minőségű, köszönhető a minimális autóforgalomnak.
38,8 km-nél sajnos megszűnik a jó minőségű aszfalt, és egy köves földút váltja. Száraz időben nagyon jól lehet rajta haladni, viszont esős napok után számítsunk sárra. Én már többször megjártam ezt a túrát, de eddig nem okozott bosszúságot.
Földút
Az utat egyébként azért nem fejezték be teljesen, hogy ne legyen tranzitút. Ezt sikerült elérni, mivel egy autóval sem találkoztunk errefelé. Ez pedig bennünket, kerékpárosokat, nagyon boldoggá tesz.
Nagybörzsöny első házai
Nagybörzsönyt 40,8 km-nél érjük el. Az első, már aszfaltos kereszteződésben balra kell fordulni, hogy a katolikus templom mellett leguruljunk a falu főútjára. Itt újra balra kell tartanunk, hogy aztán a XIII században épült Szent István-templom (kép) mellett haladjunk el. 
Szent István templom (Xlll. század)
Elhagyva Nagybörzsönyt újra egy nagy gurulásra számíthatunk egészen a 12-es útig. (44,9 km) Vigyázzunk, mert a végére nagyon be lehet gyorsulni, és nincs kereszteződés előrejelző tábla. Balra fordulunk a 12-es útra, amely hivatalosan is az Ipoly menti kerékpárút része. 
A következő falu Ipolytölgyes. A község előtt van lehetőségünk jobbra lemenni az Ipoly gátjáig és azon tovább haladni, de mi most inkább a gyér forgalmú 12-es úton hajtunk tovább. Letkésre beérve, ha elkanyarodunk jobbra, másfél kilométeres tekeréssel a határon és egy Ipoly hídon átkelve Ipolyszalkára (Szlovákia) is eljuthatunk. Mindenki magyarul beszél, és forinttal is fizethetünk a boltban, valamint a sarki kocsmában. Mi most azonban folytatjuk tovább a 12-es főúton való tekerésünket. 
Az Ipoly folyó Damásdnál. 
Letkés után egy kilométerrel az út szinte az Ipoly folyó partján halad, aztán megint eltávolodik, de csak egy mező választ el minket a partjától. Lent horgászok és sátrazók vették birtokba a partot. Pár kis emelkedő, és lejtő után már Ipolydamásd jön. 54,2 km-nél elérkezünk a márianosztrai kereszteződéshez, ahol nekünk tovább a főúton, jobbra, Szob felé kell tartanunk. 
Szobon a jobb oldalon lévő vasútállomás előtt elgurulva egy alagúton a Duna felé kell fordulnunk, és egyenesen le kell mennünk a rév felé. 
Duna menti kerékpárút Budapestig.
Remek minőségű út
 Innen indul az a kerékpárút, amely egészen Budapestig visz minket. Már Zebegény felé haladva megcsodálhatjuk a Dunakanyar hegyeit, és természetesen a Dunát. Csodálatos a látvány, engem mindig lenyűgöz.
Zebegény után, a Visegrádi-szorost, szemben Dobogókőt, felettünk pedig a Hegyes-tető szikláit pillanhatjuk meg.
Nagymaroson, a Duna túloldalán, velünk pont szemben a visegrádi várat láthatjuk, míg felettünk pedig a Börzsöny legdélibb oldala magasodik. Csodálatos itt is a panoráma. 
Visegrádi vár
78,8 km-nél érjük el a kóspallagi elágazást, melyen reggel letértünk a Börzsöny felé. Bezárult hát a körünk, mely nem mondható túl könnyűnek, de túl nehéznek sem. Úgy vélem, akiben van egy kis kitartás és elszántság, meg tudja csinálni. Ne hajtsuk ki magunkat. Ha elfáradtunk álljunk meg pihenni, de próbáljunk egy szakaszt kitűzni, és azt megcsinálni. Cserébe az ember egy olyan élményt kap, amit garantáltan nem felejt el.
Innen Vác városáig a kijelölt és kitáblázott kerékpárúton tekerünk vissza. A váci vasútállomásra 92,8 km-nél érünk vissza

Túratáv: 92,8 km
Nehézségi szint: közepes

2012. június 1., péntek

Naszály-hegy kerülése

Mai túránkat a Naszály-hegy körül tesszük meg. Ismét Vácról indulunk, és ide is térünk vissza a túránk végén. Járunk majd az országos kék jelzésen, és a Gyadai tanösvényen is. Ma, a sokat látott déli, kirobbantott hegyoldal mellett megcsodálhatjuk az északi, érintetlen oldalát is. Itt nem vezet közút, így innen csak az láthatja a hegyet, aki kirándul, vagy nyeregbe pattan velünk. 
Túránk térképe
A vasútállomás épületével szemben, a Széchenyi utcán indulunk el a belváros irányába, és az első kereszteződésnél jobbra, majd a következő utcán ismét jobbra fordulunk az alagút felé. Átkelve az alatt, egy kerékpárút kezdődik a Naszály út bal oldalán, ami a városhatárig tart majd. 2,4 Km-nél átlépjük a város határát jelző táblát és tovább tekerve egy kisebb lejtő után elérjük az M2-es autóút alagútját, és át is kelünk az alatt. Itt fogunk jobbról visszatérni a hegykerülés végén.
Amúgy innen indul minden évben a Légrádi Béla Emlékverseny is, melyet minden tavasszal április elején rendeznek meg Mészkőember néven. A célt is érinteni fogjuk, hiszen feltekerve a domb tetejére megtalálhatjuk a felfestett jeleket az aszfalton. A verseny hosszát, az öt kilométert kicsit több mint 11 perc alatt teljesítette az idei nyertes. (http://meszkoember.mindenkilapja.hu/)
Naszálykör - Sejcébe vezető út
Innen már csodálatos panoráma nyílik a hegyre, melyet meg fogunk kerülni. A negyedik kilométert elérve megkezdődik az út jelentősebb emelkedése, ami 3,7 kilométeren keresztül visz fel minket a mészkőbánya alá. Letudva a szerpentint, elhaladunk a Teraszkilátó étterem mellett, és legurulunk a sejcei bányaút elágazásáig (8,6 Km), ahol balra, lefelé fordulunk.
Katalinpuszta felett
Itt már figyeljünk nagyon, mert közvetlen a buszforduló előtt lesz egy földút (8,8 Km), ahol jobbra, lefelé kanyarodunk. Ez az út fog minket rávezetni az országos kéktúra útvonalára, amin egy darabon fel is fogunk kapaszkodni a hegyre. Igazi természetjárásban lehet majd újra részünk.
Tekerjünk ezen az úton egyenesen tovább, míg meg nem látunk egy vassorompót, ami mellett el is tudunk menni. Innen már nincs messze a kék jelzés, amit 10,9 Km-nél el is érünk, és ezen megyünk tovább. Egy kisebb emelkedőt leküzdve, melyen 1 kilométer alatt 80 métert emelkedik az út, már fent is vagyunk túránk legmagasabb pontján, 356 méteren. Innen a Bik-kútig (13 Km) már csak pár száz méter van.
Pallósor
Elérkeztünk hát a Naszály egyetlen forrásához, mely az északi oldalon, a Gyadai rét felett található. Sajnos a túránk idején eléggé száraz volt  az időjárás, több hétig nem esett az eső, így a forrás is elapadt. Kifolyása a karsztvizeknél magasabban van, ezért a folyamatos vízáramot a barlang- és repedésrendszerböl, illetve a törmeléklejtő tárolóiból nyeri.

Bik kút
Az információ a környékről már mobillal is elérhető
Ha itt, a kék jelzésen megyünk tovább, a Naszály-hegy csúcsára jutnánk fel, onnan pedig Kosdra tudnánk legurulni. Azonban mi most itt lemegyünk  a kék kereszt jelzésen a Gyadai rétre, pontosabban a Gyadai tanösvény útvonalára. Leérve már könnyen eljuthatunk az óriások pihenőjéhez, a pallósorhoz, vagy a függőhídhoz is.
Gyadai-tanösvény térképe
Ha leértünk a rétre, a piros turistajelzésen kell, hogy haladjunk (13,9 Km). Van még egy út a Lósi-patak túloldalán, azonban ott egy tábla felhívja a figyelmünket, hogy fokozott vadászat folyik, így továbbmenni veszélyes. Célszerű tehát a piroson maradni.
Kosd felé
Tovább haladva kis mértékben emelkedik az út, azonban ahogy beérünk az erdőbe, jóval meredekebben (6%) tekerhetünk fel. Másfél kilométeren belül, közel száz métert fog emelkedni az út, míg fent, egy kereszteződésnél, el nem érjük az Ősagárd felől jövő, és a Naszályra tartó kék jelzést (18,4 Km). Itt mi a kéken megyünk tovább, és ahogy legurulunk a következő elágazásig(19 Km), ott pedig balra tartva, újra a piroson ereszkedünk egészen Kosdig. 20,5 Km-nél el is érjük a falu első házait. Az utca végén jobbra kanyarodunk a főútra, és elindulunk vissza Vác felé. 22,3 Km-nél, az élelmiszerbolttal szemben, elkanyarodik a főút jobbra, majd balra, azonban mi itt egyenesen tekerünk felfelé a Béke utcán. Ezen az úton tudunk leereszkedni egy meredek szakaszon Cselőte-pusztára. Leérve a főútig (23,2 Km), ott a buszmegálló után egyből jobbra kanyarodnunk a földútra, és elindulunk felfelé. Nem vészes az emelkedés, körülbelül 3%, de ezt a földút miatt többnek fogjuk érezni. Cserébe csodálatos panorámával ajándékoz meg minket a hegy.
24,7 Km-nél elérjük a következő kereszteződést, ahol egyenesen haladunk tovább, majd 25,6 Km-nél élesen balra kell fordulnunk. Itt száz méter megtétele után az elágazásban tartsunk jobbra, Vác felé. Innen már csak gurulni fogunk a M2-es autóút alagútjáig (27 Km), ahol túránk elején jártunk. Innen visszakerekezünk a vasútállomásra, amerre jöttünk.

Túratáv: 30 Km
Összes emelkedés: 620 méter
Nehézség: Könnyű, erőnlét szükséges