Vác - Tahi - Szentendre - Pap-rét - Visegrád - Nagymaros - Vác

A hétvégén a Dunakanyar nyugati oldalán, a Pilisben jártunk egy nagyon látványos túrán. Szerencsére nagyon jó időjárást jósoltak a mai napra, így biztosra vehettük, hogy egy remek napnak nézünk elébe. Az útvonal nem is lehetett csodálatosabb, hiszen volt benne két dunai átkelés, egy kis Szentendrei-sziget járás, egy mászás Pap-rétig, aztán egy jó gurulás Visegrádig, majd végül Magyarország egyik legcsodálatosabb tájegységén, a Dunakanyarban való tekerés. A nap mérlege a kellemes fáradtság mellett, hogy tényleg szinte a legszebb tájegységeket sikerült összefoglalni ebbe a túrába. Tartsatok hát velünk. 

Kompátkelés után - A háttérben Vác városa

 A kiindulópont, mint már megszokhattátok, ismét Vác városa. Méghozzá ebben az esetben a váci komp állomása. Innen minden órában indul menetrendi járat a Szentendrei-szigetre, a régi pokol csárdához. Itt mára már semmilyen vendéglátó egység nem működik nagy sajnálatukra, így a reggeli kávé még várat magára. Ha esetleg valaki gyalogosan érkezik a szigetre, bizony csakis busszal tud bejutni a 4 km-re fekvő Tahitótfaluba. Az átkelés sajnos bringával nem olcsó, mivel két személyjegy megvétele szükséges. Így egy kerékpár és egy személy egyszeri átkelése 860 Ft-ba kerül.
Tovább haladva 4 km-nél, Tótfalu (A szigeten fekvő része a községnek) központjában lévő kocsmában fogyasztjuk hát reggeli kávénkat. Innen tovább indulva a főúton Tahi felé, a Tildy-hídon át vezet az utunk, mely jelenleg az egyetlen közúti híd, amely a szigetet összeköti a szárazfölddel. A híd után kerékpárút hiányában a 11-es főúton balra kanyarodunk Leányfalu felé. 9 km-nél, a leányfalui strand után közvetlenül ereszkedünk le a kerékpárútra, mely csodálatos helyen, közvetlen a Szentendrei-Duna ág mellett halad. Sajnos előbb kezdődik a bringaút, de ez elkerülte a figyelmünket. A határcsárdai kompig az út jónak mondható, azonban utána elég töredezett és gyenge minőségűvé válik. Sajnos hazánkban nem csak hogy nem épülnek a kívánt mennyiségben kerékpárutak, de a jelenleg meglévők felújítása sem zajlik, pedig a kerékpárosok száma egyre nő.
13,5 km-nél, a Pap-szigettel szemben lévő élelmiszerboltban még fel tudunk tankolni vízzel, élelemmel valamint itt el is hagyjuk a kerékpárutat és a 11-es főúton haladunk tovább Budapest irányába. Innen a harmadik közlekedési lámpáig (14,9 km) kell csak mennünk, a Sztaravodai útig, ahol jobbra fordulunk Pilisszentlászló felé.
Akik esetleg Budapest felől kezdték meg ezt a túrát, azoknak azt ajánljuk, hogy a Duna korzón kerekezzenek be a városközpontba, majd használják a Rév, Bogdányi, Dézsma és a Hold utcákat a 11-es főútra való feljutáshoz.
Itt már megkezdődik az út enyhe emelkedése is. 18,6 km-nél, a szentendrei skanzen után, a forrás utcánál már ki is van táblázva jobbra a Visegrád felé vezető út, amely felfelé Pap-rétig nagyjából 7 km hosszú és 300 métert emelkedik. A jelzéseket követve el sem téveszthetjük az egyre meredekebbé váló utat, mely hol aszfalt, hol pedig apró murvával szórt burkolatú, de rendkívül jó minőségű. Szinte azt mondhatom, még országúti kerékpárral is járható. Felfelé haladva még szemet szúr a rengeteg parkoló autó, de miután egy zárt sorompó felett át kell emelni a kerékpárt, rájövünk, hogy itt nem lesz nagy forgalom még a hétvége ellenére sem.

Apró murvával szórt út. Egyszerűen tökéletes volt a terep. 

Felfelé haladva tölgyfa erdők szegélyezik utunkat, ami jellemző a Börzsöny déli oldalaira is. Kerékpáros és gyalogosforgalom nagyon elenyésző, autóval, vagy motorral pedig egyáltalán nem találkoztunk. Gondolom, a hétköznapokon az erdőgazdálkodási járművekre azért lehet számítani a szakaszon.

Pap-rétnél (25,7 km) egy elágazáshoz érünk, ahol jobbra a volt légvédelmi rakétabázis felé tudunk feltekerni, balra pedig Pilisszentlászló felé tudunk tovább haladni. Mi azonban egyenesen  tekerünk tovább Visegrád felé. Az út innen már lefelé vezet minket. Vigyázzunk, ne engedjük meg nagyon a lejtőkön a kerékpárt, mert beláthatatlan kanyarokban számítanunk kell felfelé kapaszkodó bringásokra. A hegy északi oldala sokkal vadregényesebb és szebb, ahogy a Börzsönyben is megszokhattuk. Itt a fenti részeken tölgy és bükk fák szegélyezik az utat, majd mellénk szegődik az Apátkúti patak is. Csodálatos visszafordítókon és lélegzetelállító patakvölgyeken kelünk át. Az ember ilyenkor megfogadja magának, hogy bizony, ezen az úton legközelebb fordított irányban is végig kell menni. Érdemes megállni a Kvar-forrásnál, ami bal kézre, egy kiépített úton visszafordulva érhető el, valamint továbbhaladva 3-400 méterrel lejjebb jobbra található kőfejtő öblöknél.

Kőfejtő öblök az út mellett

Visegrádhoz közeledve egyre nagyobb a gyalogos és gépkocsi forgalom. Sajnos a hétvégi napok egyik, általam nem kedvelt hozadéka, hogy rengeteg a kiránduló, sétálgató ember és persze hatalmas az autóforgalom. Sokkal jobban szeretek a hétköznapon túrázni, amikor a sokak által kedvelt hétvégi célpontok élvezhetőek maradnak, nem hasonlítanak egy piaci kirakodóvásárhoz.
Több, mint 7 km kényelmes gurulás után, 32,5 km-nél elérjük a visegrádi Panoráma utat, melyen lefelé haladva a Nagymaros-Visegrád kompátkelőhöz jutunk, jobbra felfelé pedig fellegvárhoz. Aki esetleg nem a komphoz siet, hogy eljusson Vácra, hanem Budapestre tervezte az érkezést, ne hagyja ki a várhoz vezető utat. Páratlan kilátásban lehet része a Dunakanyarra és a Börzsöny hegység déli vonulataira. A fellegvár előtt továbbhaladva lehet lejutni a 11-es főútra, ahol jobbra, Dunabogdány felé kell venni az irányt.

A Panoráma útról ez a látkép fogadja az embert

Mi most azonban a kompot szeretnénk elérni, hogy azzal a Duna másik partjára, Nagymarosra jussunk. Leereszkedünk Visegrád központjában a 11-es főútig, ahol balra, majd rögtön jobbra fordulunk. Meg is érkeztünk az átkelőhöz. A jegyeket itt nem a kompkezelő adja, mint Vácon, hanem a kasszában kell megvennünk. 840 Ft-ba kerül egy személy és egy kerékpár jegy. Nem olcsó.
Átjutottunk hát a Dunán. Itt a kiépített kerékpárúton jobbra, Vác felé vesszük az irányt. Kilométer számlálónk 34-et mutat. Ez nem valami sok, azonban ne felejtsük el, hogy közel száz méterről indulva ötszáz méter magasan is jártunk. Visszatekintve a túloldalra megcsodálhatjuk a Fellegvárat és az alatta fekvő Salamon-tornyot.

A géppark 

Egy darabig még élvezhetjük a Duna közelségét, azonban Nagymaros után eltávolodunk a folyótól. Következő falu Kismaros lesz, melyet csak hátulról csodálhatunk meg a kerékpárútról, azonban ha nem elégszünk meg ennyivel, egy kis fahíd után balra vezető földúton (39,1 km-nél) eljuthatunk a központba is. Itt remek éttermek vannak és az erdei kisvasút is innen indul. Sok korábbi túránk vezetett már át ezen a szép helyen.
Közvetlen utána Verőce fekszik. A rendszerváltás előtt a két község egynek számított, a neve Verőcemaros volt. Csodálatos Duna-partja megér egy kitérőt. Itt a kerékpárút a 12-es főútról egy sárga csíkkal van leválasztva, de a falu végén átvezet a bal oldalra, és innen már újra önállóan halad tovább. Hamarosan meg is érkezünk Vácra. Mivel a kerékpárút a Komp átkelő előtt halad el, így ha követjük a táblákat, eltévedni nem tudunk.
Visszatértünk hát a reggeli kiinduló pontunkhoz. Túránk 51,4 km-nél ér véget. Nem volt megerőltető, sem kimerítő, azonban annál érdekesebb. Csodás helyeken jártunk ismét, és ezzel a leírással nyitott blogunk a Dunakanyar másik, szintén csodálatos oldalára a Pilisbe.
Ezt a túrát ajánlom azoknak, akik eddig még nem merészkedtek fel a hegyekbe, mivel az út minősége nagyon jó, és a meredeksége sem veszi el a kedvünket a további mászástól.