Számunkra, a Duna bal partján lakók számára a Börzsöny sokkal közelebbinek tűnik, mint a Visegrádi-hegység, vagy a Pilis egyes csúcsai. Bár a Rám-szakadékban és a Vörös-kőnél is sokszor jártam, mégis sokkal jobban ismerem a Nagyhideg-hegyet, vagy a Csóványost. Nem hiába, hisz ezeket a turistapontokat elválasztja egymástól a Duna, így ha át akarunk kelni a jobb partra, kompoznunk kell. Kerékpárral ugyanennyire messzinek érezzük a folyó túlpartján található hegyeket. Most azokat az útvonalakat szeretném bemutatni nektek, amelyek nem Budapestről, hanem Vácról, vagy Nagymarosról indulnak egy jó kis kompozással. Cél a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa, és egyben az ország egyik kedvelt kirándulóhelye, a Dobogó-kői kilátó. Azonban itt a végcél nem a sokak által megszokott Budapest, hanem Esztergomon és Párkányon (Szlovákia) keresztül Szob városa. Innen óránként indul vonat a Nyugati-pályaudvarra. Mindkét túrát igyekeztük hétköznapra tenni, mivel a Visegrádi-hegység valamennyi érintett pontja kedvelt turisztikai helyszín így egy hétvégi napon az itt megforduló ember tömegek és autók miatt teljesen élvezhetetlenné vállnak a településekhez közel eső szakaszok.
A soron következő Dobogó-kőre vezető út sokkal egyszerűbben juttat fel a hegyre, mint az előzőekben már leírt. Ezt a túrát is tudnánk indítani Nagymarosról, vagy akár Szobról is, mivel mindkét településről van közlekedő komp. (Bár a szobi csak nyáron jár.) Mi mégis Vácról, a kompállomásról fogunk indulni, mivel így tekerhetünk egy kicsit a Szentendrei-szigeten is.
 |
| Domborzati profil |
Átvágunk hát a Dunán, hogy aztán célba vehessük a 3 km-re található Tahitótfalut. A szigeten található településrész eredetileg Tótfalu volt, míg a kis Duna másik oldalán, a Visegrádi-hegység lábánál fekszik Tahi. A két település egyesüléséből alakult ki mai neve. A községbe beérve, követve a főutat juthatunk ki a Tildy Zoltán hídhoz, mely átível a Szentendrei-Duna ág felett. A hídról legurulva elérjük a 11-es főutat. Jelenleg a számlálónk pontosan 5 km-t jelez. Sajnos itt kerékpárút még nem található, később is csak egy kisebb szakaszra számíthatunk Dunabogdánynál. Ha kizárólag kerékpárúton szeretnénk menni, azt csak a Duna másik oldalán találunk. A forgalom nem nagy, egészen jól lehet haladni.
Mindössze 2,5 km után el is érjük a már említett kerékpárút szakaszt, mely bevezet minket Dunabogdányra. Itt csodás strandot találunk lent a parton, így ha az időjárás is alkalmas rá, megéri csobbanni egyet. A bringaút véget is ér a 12 km-nél, így visszatérünk a főútra. 16,3 km-nél kezdődik Visegrád. Célszerű itt a város utcáin továbbmenni, így nem kell a főúton tekernünk, és legalább több a látnivaló is. (A track-ben látható útvonalat ajánljuk.) Visegrádot elhagyva utunk egyik legszebb része következik. A Börzsöny déli oldalán található sziklák, barlangok és a Duna egy csodálatos panorámával ajándékoz meg bennünket. Dömösi átkelésről a Dunakanyar ezen részét úgy láthatjuk, mintha egy sziget lenne.
 |
| Egy sziget a Dunán. :) |
Dömös után már nem kell sokat mennünk a főúton, hogy megérkezzünk Pilismarótra. Itt a faluba beérve még találhatunk a főúton közkutakat, ahol fel tudjuk tölteni kulacsainkat vízzel, mielőtt a 27,4-es km-nél balra kanyarodnánk. Innen indul meg az erdei szakasz. Ez az út egészen a Két-bükkfa-nyeregig vezet majd, vagyis 12 km-en 420 méter szintkülönbségre kell számolnunk. Ez nem tűnik soknak, azonban az elején szinte alig emelkedik, míg a végén nem egy helyen találkozhatunk 10% körüli emelkedéssel.
  |
| Túratársam rekuval nyomta végig. |
Felérve a kereszteződésbe még nem értek véget a megpróbáltatásaink. Hátra van még 3,7 km és 150 méter szintemelkedés a kilátó pontig. Kezdetben jobban, de ahogy haladunk feljebb, egyre kevésbé fog emelkedni az út. Beérve Dobogó-kőre haladjunk tovább, míg el nem érünk egy hatalmas parkolót. A parkoló végén balra felsétálunk egy parkon keresztül, annak a tetején találjuk a kilátót. Elértük hát a csúcsot. Jelenlegi szint 694 méter.
 |
| Túratársam Dobogókőn, a hat magyar Big challenge csúcs egyikén. :) |
Természetesen meg tudunk ebédelni itt is, azonban mivel Párkány felé vesszük az irányt, lehet hogy érdemes még kitartani és az ebédet ott, Szlovákiában megejteni. Lényegesen olcsóbb és ott megkóstolhatunk olyan ételeket és söröket, amikhez esetleg eddig nem volt szerencsénk.
 |
| Az erdei út szinte kifogástalan. |
Hát akkor jöjjön a nap fénypontja, a 12 km-es gurulás Párkány felé. Ezen a szakaszon sokkal kevesebb autóval fogunk találkozni, mint a Budapest felőli oldalon. Elindulunk hát lefelé, hogy aztán az "Esztergom" táblákat követve a Két-bükkfa-nyeregnél jobbra elkanyarodjunk. A fékekre nagy szükség lesz, mivel egyes helyeken 50 km/h fölé is kúszhat a sebességmérőnk, azonban az út nem egyenes, inkább egy szerpentin úthoz hasonlítanám. Csodálatos, lélegzetelállító panorámában lehet részünk, ha egy picit lassabban haladunk. A szerpentin végén az út kiegyenesedik és a lejtése is egyre csökken. Még pár km és elérjük Esztergomot.
Beérve a városba (57,6 km) egy-két helyen már kerékpározásra kijelölt sávokat is találunk, azonban összefüggő városi bringaútról nem beszélhetünk. Tovább tekerve 60,8 km-nél egy körforgalomban találjuk magunkat, ahol már ki van táblázva Párkány (Sturovo). A táblát követve az út levisz minket a Duna partra, aztán a főutat jobbra követve fel a Mária Valéria hídra. Határellenőrzés nincs, szabadon átkelhetünk a Magyar - Szlovák államhatáron. A városban szinte mindenütt lehet forinttal fizetni és Euróval is. A hídról jobbra kanyarodva, a rendőrség épületét elhagyva keresztezni fogjuk a főutcát, ahol mind a Duna felé, mind a másik irányba vannak éttermek.
 |
| Egy Párkányi fogás |
Ha végeztünk Párkányban, akkor innen újra Magyarországra jutni a legegyszerűbben Helembán át, az Ipoly folyó vasúti hídján lehet. Elindulunk tovább az úton, egészen Garamkövesdig, ahol a falu központjában nem kanyarodunk a főúttal felfelé, hanem egyenesen elmegyünk Helemba felé. Innen hozzávetőleg 8 km az említett falu.
Helembán érdemes megállni, mivel egy igazi zsákfalu. Három oldalról is határfolyó szorítja be, a Duna és az Ipoly. Itt tényleg csak a bringatúrázók jelentik az idegenforgalmat. Az emberek végtelenül kedvesek, és segítőkészek. Bátran ajánlom a kocsmákat, nem fogtok csalódni sem a sörben, sem a kiszolgálásban.
 |
| A szobi vasúti híd gyalogjárója |
A faluból továbbindulva sajnos elfogy a műút, innen már csak egy földúton tudunk továbbmenni, ami azonban rendkívül jó minőségű, már-már majdnem makadám út. Én rendszerint járok erre fekvőbringásokkal, ami ugye nem terepre készült. Lassan elérjük az Ipoly folyót, ahol egy visszakanyarodással fel is lehet tekerni. A vasúti hídon van gyalogjáró, így pillanatok alatt újra Magyarországon, Szobon vagyunk. Innen már csak a sínek mentén kell végigmenni és hamarosan következik az állomás, ahonnan a vonatunk indul.
 |
| A Helemba - Szob közötti földút (Euro Pivo 1-es út) :) |
Egy kemény nap áll mögöttünk. Ezt az útvonalat kizárólag azoknak ajánlom, akik jó edzettségi állapotban vannak.
Távolság: 80,6 km
Teljes emelkedés: 787 méter
Legnagyobb szintemelkedés: 11%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése